Az ERDÉLYI MÚZEUM név- és szakmutatója

(1874-1917, 1930-1937)

Összeállította: VALENTINY ANTAL és ENTZ GÉZA

Előszó

Több mint harminc éve, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület ötven éves jubileumának ünnepi hangulatában Köblös Zoltán és Valentiny Antal könyvtártisztek elhatározták az Egyesület összes kiadványai név- és tárgymutatójának elkészítését. Munkájukhoz azonban a könyv­tár költözése miatt csak 1912-ben kezdhettek hozzá. Erdélyi Pál könyv­tárigazgató, az Erdélyi Múzeum-Egyesület akkori főtitkára és az Erdélyi Múzeum szerkesztője két tisztviselőjének szándékát nagy örömmel vette tudomásul és biztosította számukra a munka megjelenésének lehe­tőségét. A feldolgozás szép eredményekkel kecsegtető lendülettel meg is indult, de sajnos csakhamar megakadt. Köblös Zoltán 1914. február 19-én meghalt, Valentiny Antal pedig ugyanazon év augusztus 1-én bevonult katonának. A világháború, majd a fájdalmas uralomváltozás hosszú időre meggátolta a munka folytatását, mígnem György Lajos, az EME. főtitkára s egyszersmind az Erdélyi Múzeum szerkesztője 1937-ben a folyóirat ötven évfolyama tárgymutatójának elkészítésére javaslatot nem tett az EME. központi választmányának.[1] Mikor érte­sült arról, hogy az újra tervbe vett munkának már vannak előzményei, ismét Valentiny Antal kapott megbízást a feldolgozási folytatására; és befejezésére. A régi cédulák szerencsére hiánytalanul előkerültek. Ren­dezésük és kiegészítésük után a munka már vége felé közelgett. Ekkor alakult ki véglegesen az a vélemény, hogy a folyóirathoz szak szerinti tárgymutatót kell készíteni, mégpedig a nemzetközi tizedes szakrend­szerben. A román uralom utolsó esztendejének mozgalmas napjai azon­ban leheletlenné tették a teljes befejezést. Erdély északi részének haza­térése után Valentiny Antal a kolozsvári Egyetemi Könyvtár élére került. Mint könvtárigazgató nem tudott már időt szakítani arra, hogy e régóta húzódó munkai utolsó simításait elvégezze. Minthogy a mutató megjelenését az Erdélyi Múzeum új szerkesztője, Szabó T. Attila is szorgalmazta, az ő javaslatára a központi választmány megértése a kézirat befejezése esetén biztosította e munka megjelenését, Valentiny Anitái igazgató úr megtisztelő biztatására és az ő útmutatásainak segít­ségében bízva, a múlt év őszén magam elvállaltam mindazt a munkát, amely a mű sajtó alá rendezéséhez még szükséges volt. A cédulákat itt-ott kiegészítettem, egységesítettem, majd a tizedes szakrendszernek megfelelően végleg elrendeztem, az utalókat és a névmutatókat elké­szítettem. Magam végeztem a sajtó alá rendezés munkáját is.

A munka történetének rövid felvázolása után a könyvészeti beosz­tásról kell néhány szót szólanom. Az Erdélyi Múzeum 1874 és 1937 között megjelent ötven évfolyamának összes közleményeit a tizedes szakrendszernek megfelelő, kisebb szakcsoportokra osztottam. Az egyes szakcsoportokon belül a cikkek és az illető szakokhoz tartozó könyv-ismertetések elkülönülnek egymástól. A cikkek közé az apróbb köz­leményekét is besoroltam, mivel tartalmuk szerint gyakran egyenlő értékűek az önálló tanulmányokkal, külön kiemelésük pedig az áttekint­hetőség rovására ment volna. Minden szakcsoport előtt áll a csoport magyar és francia nyelvű megnevezése. E címek után találjuk a tize­des szakrendszer megfelelő számát. A csoportokon belül a sorrendet általában a szerzők betűrendje határozza meg. Egyes helyeken azonban a szakbeosztás arra késztetett, hogy a szerzők betűrendjétől eltérjünk Az irodalom és életrajzok csoportjában a tárgyalt személyek betű­rendje lett az irányadó, a történelemben pedig az időrend. Több kisebb eltérést a szakrendszer beosztása indokol. Ezek azonban olyan apró csoportok, hogy a tizedes szakrendszerrel kevésbé ismerős kutató is könnyen megtalálhatja benne a keresett címet. A szerzőt minden egyes esetben kiírtuk tekintet nélkül arra, hogy az előző címben szerepelt-e vagy sem. Ahol tehát a szerző hiányzik, a közlemény név nélkül jelenti meg. Az utalás számokkal történt. Ezért minden cikk és könyvismertetés előtt egy-egy sorszám áll. Az utaló számok az egyes csoportok végén találhatók. Az irodalom és életrajzok csoportjában természetesen a tár­gyalt személyek, a történelmi csoportban időrend szerint helyezkednek el az utalók. Az egész munka folyamán igyekeztünk ragaszkodni a tizedes szakrendszer csoportosításához. Előfordult azonban, hogy az anyag természetének megfelelően új csoportokat is iktattunk be. Ez elsősorban az irodalmi és történelmi szakban történt, ahol a rugalma­sabb értelmezést maga a szakrendszer is megengedi. A szakmutatót a szakrendszeren kívül még négy önálló csoport egészíti ki. A sort az Erdélyi Múzeumban megjelent nekrológok nyitják meg. E címszókat megjelenésük időrendjében rendeztük el. Ezt követi: az Erdélyi Múzeum-Egyesületre, valamint az Erdélyi Múzeum; folyóiratra vonatkozó közle­mények összeállítása. Majd a folyóiratban megjelent illusztrációk sorozatát látjuk öt tizedes szakrendszernek megfelelő csoportosításban. Végül tanulmányokban vagy önállóan leközölt okleveleket és leveleket állí­tottuk össze keltezésük sorrendje szerint. Mivel e négy csoport önálló számozást kapott, az utaláskor a számok elé mindig N (nekrolók), E (Erdélyi Múzeum), K (kép), illetőleg O (oklevél) betű kerül. A szakcsoportok után az olvasó részletes névmutatót talál; ez tartalmazza a címekben előforduló összes személy-, folyóirat- és társulatneveket. A feldolgozást lezárja a szakcsoportok részletes felsorolása, mely egy­úttal tartalommutató is.

A közlemények helyének meghatározására a megfelelő kötet év- és lapszámának megjelölése szolgál. Az 1930. és 1932. évfolyamokhoz az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi és Természettudományi Szakosztályának közleményei is hozzá vannak külön számozással kötve. Az ezekben megjelent cikkek esetében az év- és lapszám között Ot., illetve Tt. rövidítést használtunk.

Minthogy az Erdélyi Múzeum, amíg 50. évfolyamát elérte, több­féle rendeltetésben szolgálta az Erdélyi Múzeum-Egyesület céljait és az idegen megszállás alatt hosszabb ideig kényszerű megszakítást szen­vedett, az olvasó tájékoztatásának megkönnyítése céljából szükséges­nek látszik a folyóirat történetének vázolása, legalább egy rövid biblio­gráfiai leírásban Valentiny Antalnak 1934-ben kiadott és az Erdélyi Múzeum-Egyesület összes kiadványait felölelő munkája alapján.[2] A leírás a következő:

Erdélyi Múzeum. I-V. évf. Az Erdélyi Múzeum-Egylet megbízá­sából szerk. Finály Henrik.

Kolozsvár, 1874-1878 Ny. Stein J. az ev. ref. tan. betűivel. 8°.

Erdélyi Múzeum. Az Erd. Múzeum-Egylet tört. szakosztályának közlönye. VI-IX. évf. Szerk. Finály Henrik.

Kolozsvár, 1879-1882. Ny. Stein J. az ev. ref. Főtan. betűivel 8°.

Az Erdélyi Múzeum-Egylet bölcsészet-, nyelv- és történelemtudo­mányi [az V. évf.-tól: történettudományi] Szakosztályának kiadványai. Szerkesztették: Schilling Lajos (I-IV.), Hegedűs István (V-VII), Szinnyei József (VIII) I-VIII. kötet.

Kolozsvár, 1884-1891. Stein János [I-III.], Ormós Ferenc [IV-V.], Fejér Vilmos [VI.], Ajtai K. Albert [VII-VIII.]. 8°.

Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának kiadványa. IX-XXII. Kötet. Szerkesztették: Szinnyei József (IX.), Szinnyei József és Szádeczky Lajos (X.), Szádeczky Lajos (XI-XXII.).

Kolozsvár, 1892-1905. Ajtai K. Albert sajtója. 8°.

Erdélyi Múzeum. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Böl­csészet-, Nyelv-, és Történettudományi Szakosztály, az Erdélyi Nemzeti Múzeum könyvtára, érem- és régiségtára közlönye. Szerk. Erdélyi Pál. XXIII-XXXI. kötet. Új folyam I-IX.

Kolozsvár, 1906-1914. Stief Jenő és Társa sajtója. Nagy 8°

Erdélyi Múzeum. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Böl­csészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály s az Erdélyi Nem­zeti Múzeum könyvtárának közlönye. Szerk. Erdélyi Pál. XXXII-XXXIV. Új folyam X-XII.

Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályainak közlönye. Szerk. György Lajos. XXXV-XXXIX. kötet. Új folyam I-V. Kiadj a az Erdélyi Múzeum-Egyesület.

Cluj-Kolozsvár, 1930-1934. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság. 8°.

Erdélyi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület közlönye. Szerk. György Lajos. XL-XLIL kötet. Új folyam VI-VIII. Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület.[3]

Cluj, 1935-1937. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rész­vénytársaság. 8°.

Ezek után útjára bocsátjuk a mutatót, hogy tájékoztasson a több mint félszázados "Erdélyi Múzeum" tanulmányainak, közleményeinek nagy, végeláthatatlan tömegében és így, szolgálja a további tudomá­nyos kutatás céljait.

Kolozsvár, 1942. március havában.

Entz Géza